Satte, satte, satte...

Nohát, nohát, nohát..

Események, Hölgyeim és Uraim! Események!

Találtam munkát, és még örültem is mert lehetőséget, hogy az eredeti szakmámban (cukrász) próbáljam ki magam, Szabi ellenőrzése mellett. Egész büszkécske voltam magamra, amiért megpróbáltam, és nem is szerepeltem olyan rosszul, csak hát... csak. Mindig van egy rohadt csak ami keresztbe tesz. A főnök. De még úgy érzem idejében rájöttem, hogy erre nekem nincs szükségem (mármint egy ilyen emberre a mindennapjaimban), és otthagytam mint eb a sza... ott. Elégedett vagyok még úgy is hogy nincs munkám megint, illetve időnyerésként decemberre vár a Rossman tártkarokkal, és úgy voltam vele, hogy egy hónapig megéri szarrá dolgozni magam, legalább több lessz a tartalékom.

Jó hír, hogy jobban vagyok! Majdnem fél hetet töltöttem azzal, hogy ki-be mászkáltam a kórhátból, aztán félhéten át lábadoztam, de megérte! Most jobban vagyok, a leleteim jók lettek, és ezzel úgy érzem az év legnehezebb részén túl vagyok. Nagy megkönnyebbülés, de tényleg.

Ennyi volt a móka mára, zárul Miki mókatára! :)
Ciaossu!


  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: okay okay
  • Current Music: Justin Bieber - Sorry

Once upon a time,...

Sok-sok évvel ezelőtt, egy messzi-messzi galaxisban, avagy a végtelenbe és tovább. Ragozhatjuk még sok felé, de nem nagyon fog változni a lényeg, hogy már évek óta nem írtam ide, merő lustaságból, pláne mivel az egyetlen akit érdekelhet az én vagyok. Bár ebben sincs semmi meglepő vagy újdonság. Mindettől függetlenül szeretem visszaolvasnia a posztjaimat, amikor még tanultam, és az volt a nagy álmom, hogy cukrász legyek. Azóta dolgoztam, változtam, és most nem igazán tudom mi az álmom. Ez így nagyon depisen hangzik. Nem vagyok kétségbeesve, mert hiszem, hogy eljön majd a pillanat amikor fejbecsap, hogy na ez az! Megvannak a magam kis céljai, bár azok tényleg kis célok, és számomra nagyon fontosak. Gyógyulni szeretnék (beteg lettem, komoly beteg, és az is maradok, lásd! letudtam írni, milyen bátor vagyok!), rendeznem kell az életemet friss munkanélküliként, az elmúlt 25 évet ki félig elfelejthetem, be kell rendezkednem egy teljesen új életbe. Nem lesz egyszerű, és picit elvagyok kámpicsorodva, hogy ilyen lassan halad, de legalább már tanulok egy új szakmát amivel kezdhetek majd valamit remélhetőleg, még ha egészségügyileg padlón leszek akkor is. Azért büszke vagyok magamra, mert a testvéreim előtt nem nyavajgok, csak anyuék kapnak minden full premierben, bár próbálom cenzúrázni. És persze nem sírok előttük, sírnak ők eleget miattam, nekem így nem szabad. Végig tudom csinálni, még ha beledöglök is én maradok a családom Napsugara, és be fogom bizonyítani, hogy amikor nyugtatgattamj őket nekem volt igazam, és rendens életet fogok tudni élni így is.

Bár azért néha félek. Megijedek. Még és is tanulom, hogy kell kezelnem a szituációkat, és nem mindig tudom, hogy ez most így szokotte lenni, vagy aggódnom kéne. Ilyenkor látom, hogy megijed aki velem van, és tudom, hogy nyugodtnak kell maradnom. A nővérem kemély falat, ő mindig mindenkiért aggódik, és mindenkire figyel. Őt nem lehet félrevezetni. Ő látja. Sosem értettük egymást igazán. Mindig veszekedtünk. De ebben csalhatatlan, a szeme attól a pillanattól követ, hogy egy kicsit megszédülök, vagy nem tartanak meg a lábaim. Hozza a csokit meg a vizet. Csalhatatlan.

És az apró örömök. Miközben megírtam az elsé részét a bejegyzésnek, egy kicsit feltéptem magamon pár sebet. Mosolygok. Most raktam le a telefont, a nővéremmel, kutyasétááltatásból visszajöve felhívtam, és köszönés helyet beleselypítettem a telefonba, mint egy ötéves: Sünit fogtam! Silver meglátta, és hogy nem bántsák kölcsönösen egymást felkaptam a pulóveremen keresztül a labdává gömbölyödött sünit. Ilyen élményem még nem volt, pedig igazán átlagos nem? És mégis most örülök. Mert apukám is legalább akkora mosollyal az arcán jött elém amikor kihívtam, hogy a már túl kiváncsivá vált kutyát bevigye a házba mielőtt fellök, közben a markában apróra felszeletel almadarbokat odaadta, hogy amikor biztonságba helyeztem a csöppséget rakjam oda neki. Az apró örömök.

Szóval menni fog, lesz ami lesz, lehetne rosszabb is. Elcsépeltek, és mégis egyszerű, párszavas mottót lehet csinálni belőlük. Nem a legjobbat, de első lépésnek megteszi.

... there was an island where all the feeling lived.

  • Current Location: Hungary,
  • Current Music: Ed Sheeran - I See Fire (Kygo Remix)

A helyzet

Na szóval…
Szeptemberi az hiszem az utolsó postom…
Hm… nem rossz, cirka 9 hónap… ez új rekord…
NEM BAJ!!! XD
Sok minden történt, nagyon hosszú is a story. Nem is akarok nagyon belemenni. Már nem dolgozok Yahyánál (hál égnek!), és ez az a bizonyos „story”. Legyen annyi, hogy elegünk (bezony, a kollegáknak is) lett belőle, és otthagytuk a francba (volt akit ő rúgott ki). Így ennek köszönhetően április óta itthon vagyok, és betekintést nyertem a munkanélküliek gyötrelmes világába. Yahya azóta csak „az arab” vagy „Jafar”.
Az érdekesség csak az, hogy az öcsémnek év elején volt egy nagyon érdekes megjegyzése, miszerint: „Ez az év, a horoszkópunk szerint, a mi évünk lesz!” Már nem tudom honnan szedte, de nagyon határozott volt vele. Erre mit lehet mondani? „Úgy legyen!” Persze, a sorsnak megvan a maga humora, és eddig nem nagyon akarta, hogy ez igaz is legyen. Öcsivel itthon ültünk, megkeseredve, mert valljuk be, a hazai munkakeresés egy elég kegyetlen mókus kereken keresztül működik. Örülj, ha tudomást vesznek rólad. Most mégis úgy néz, ki kezdünk egyenesbe jönni, mindketten munkát kaptunk, mindezt majdhogy az elmúlt 2 hét vonzatában. Reméljük minden rendben lesz ezzel kapcsolatban! Nagy reményeink vannak!! J
A csajok… hát nekik sem fenékig tejfel… Gabi… megint keres, Szabi meg ma mond fel… Tiszta szupi, nem????
De mondom, azért van öröm is az ürümben. Szabi most hogy döntött, sokkal nyugodtabb (és megvan az érettségije, úgyhogy nagy gratu neki!!!). Mindenki kipiheni magát! Ránk fért az tuti!
Szal, végül is béke van!
Csüüüsssszzz! Jó nyarat! J
tumblr_inline_mo330wXBid1qz4rgp
  • Current Location: Hungary, Budapest
  • Current Mood: hot hot
  • Current Music: Edda - Álmodtam egy világot

Végre itt az Őszöm! Akinek nem tetszik, húzzon melegebb éghajlatra!

  Na szóval a story az, hogy valójában már posztoltam volna én hamarabb, de valamiért a rendszer nem engedte. Így fogtam, elmentettem wordbe, gondolván később megcsinálom. Igen ám, de a rendszer később sem engedte feltölteni, így majdnem idegrohamot kaptam, de mivel szeretem a szobám (már ami látszik belőle a kupiból) így nem rendeztem át, egy ostoba dühkitörés miatt. És itt fordul a story tragikomédiába. A gépem, Eddard meghalt. Tudtam, éreztem, hogy baljóslatú nevet adtam neki (Ned Strak után lett elnevezve a Trónok harcából, akit a kötet végén lefejeznek), de akkor úgy éreztem jó lesz ez. Nos azóta kiderült, hogy komoly a baj, és sajnos a javítás azóta is várat magára. Se gáz, a biztonság kerdvéért átneveztem Rebornnak. Így nem ígérek semmit, nem tudom lesz e kedvem mindent részletesen újra legépelni.
  Visszatérve a poszthoz. Májusban volt az utolsó bejegyzésem, azóta volt 2 con, mindkettőn ott voltunk és élveztük. XD A nyári conon nem bírtam magammal, és a lányok nem állítottak le, így elkezdtem venni a Pandora Hearts mangát is.A fene vinné el őket, hogy ilyenkor nem tartanak vissza, így most már 4 angol futó mangám van amit eredetiben veszek (Ao no Exorcist, Dogs: Bullets and Carnage, Pandora Hearts, Tegami bachi)! Egy vagyon lesz gyerekek, egy vagyon! X'D
  Meló: még mindig Yahyánál, csak annyi változott, hogy most már délutános műszakban. Fárasztó. De a pénz az pénz. Ráadásul az ANYA nevű adófelelős nem teszi könnyűvé ezt.
  ÉS végre valahára itt az ősz! Vélgre!! Ezt vártam már mióta, már csak az időjárásnak kéne átállnia. Beköszöntött a teázások, és gyertyagyújtások ideje. Hmmm... imádom! :D
  Most untam meg a gépelést! XD Sorry guys, next time! Legyetek kók!
  Ciaossu!!!! :)
  • Current Location: Hungary, Budapest
  • Current Music: Florence and the Machine - Breath of life